A tengeri út kicsivel több, mint 4 óra, így mivel a korzikai szállás a kikötőtől még bő 100km, a délutánival csak valamikor este értünk volna Solenzaraba, tehát maradt a reggeli járat.
Végülis könnyen rábeszéltük magunkat, mert Pisa-ban kaptunk egy olcsó kemping szállást és nagyon eredeti módon arra gondoltam, hogy legalább ledobok egy madártollat és egy ólomgolyót a híres ferde toronyból.
Ez persze nem jött össze, mert egyetlen galamb sem volt elkapási távolságban, meg már régebb óta nem engedik fel a túristákat. Örülnek, hogy nem dől tovább...
vajon melyik üzletlánc kereskedelmi egységeire próbál hasonlítani ez a hatámenti üzlet?
Ez már a kapitalizmus halálsikolya lehet csak...
Első este a Szlovén-Olasz határon, az Isonzo folyótól nem messze, Novaja Goricában aludtunk.
Régebben, ha lehorzsolódott a bőröm, vagy megvágtam magam és rákérdeztek a körülményekre, mindíg azt mondtam, hogy Isonzónál szereztem a sérülést
Másnap felmentünk a közelben levő Sveta Gorara. Pontosabban a hegyet Skalnicanak hívják , és a tetőn található az "szent város". Ez egy régi, szent hely, ahol -a legenda szerint- még Szűz Mária is megjelent anno. Gyönyörű templom és hozzá tartozó apátság található a hegyen.
A templom kertjébe települtem. A botot a korláthoz tudtam rögzíteni, az ellensúlyokat pedig végig vezettem a felső rúdján. Még a ÉK-DNY tájolás is rendben volt. Ragyogó sütött a nap, úgyhogy egy fához közeli padot választottam a felszerelés többi részének.
Éppen befejeztem az antenna telepítést, amikor megjelent egy négy fős motoros társaság nézelődni. Szlovénül beszéltek, de kihallottam, hogy "sota". Persze rögtön felvettem a diplomáciai kapcsolatokat. Kiderült, hogy az idősebb bőrszerkós rádióamatőr. Mondta, hogy ő nem nagyon szokott SOTAzni, inkább otthonról rádiózik. Érdeklődve nézegette a kis 817-et, meg a pecabot-vertikált. Ajánlottam, hogy próbálja ki a 30m-et, mert éppen most lettem kész, de eléggé ódszkodott, úgyhogy nem erősködtem.
Gyorsan ment az aktiválás. Örömömre több magyar állomás is meghallott. HA5CW Józsival, HA5AZC Lajossal, HA7UG Lacival és HA7UL Ferivel is összejött a QSO. Úgy gondoltam, hogy ez nem rossz kezdésnek.
Miután bontottam, a maradék 500km előtt beültünk a templom melletti étterem teraszára enni valamit. Sajnos egyedül szlovén nyelvű étlap volt, a pincér meg csak a szlovént bírta De nem volt gond, mert jókedvűen és harsányan jött a tulaj, aki beszélt angolul. Kissé bizonytalanok voltunk, hogy mit válasszunk. Elmondta igaz, hogy mi az a "sertésborda Ljubljana módra" (cordon bleu), de végül a fő csapásirányt meghatározva, rá bíztuk magunkat.
Előételnek az általa töltött szalámiból kértem. Kihozott egy 40cm-es rudat kosárka kenyérrel, egy nagykéssel, meg egy deszkával. Azt mondta, hogy vágjunk belőle, amennyi jólesik, aztán majd centire fizetünk 8-)
Fizetés után rejtélyes arckifejezéssel behívott minket az üres étterembe (mindenki a teraszon ült), majd elvezetett egy hordócskához és már hozta is a kupicákat. Szabadkoztam, hogy vezetek, de nem volt apelláta. Mondta, hogy aznap ünneplik a szlovénia függetlenné válását és hogy az nagy ünnep nekik. Tudja, hogy mi voltunk az elsők '56-ban, úgyhogy mindenképpen koccintsunk.
Belekóstoltam a párlatba, ami kellemesen fűszeres volt. Felismerni véltem a valamiféle fenyő ízt, úgyhogy kérdeztem miből van. Azt mondta nem tudja, a templom apátja főzi. Már ő is kérdezte tőle, hogy mi van benne, merthogy ő a borókát érzi inkább. Az apát mondta, hogy az nincs benne, de ha hoz neki, legközelebb azt is rak bele 8-)
A végén egy jó fotó kedvéért még repültem egy kört nagy ívben a hegycsúcs körül, aztán elindultunk Pisa felé 8-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése