TK/TK008 - a nagy cél

Az előző nap sikertelensége és végülis semmittevése után, a giga kabóca megjelenés pozitív üzenetével a lelkünkben, nagy lelkesedéssel indultunk a 2350m magas Monte Renosora
Valami csodálatos az oda vezető út és az idő is gyönyörű volt.

A korzikaiak rég küzdenek már a függetlenségükért. Az a helyzet, hogy a sziget az ilyen törekvések szempontjából nem fekszik túl jó helyen. Az aktuális politikai széljárásnak megfelelően, vagy olasz, vagy francia fennhatóság alatt működött a közigazgatás.
Most éppen Franciaország a nyerő és ez az EU miatt sztem már nem is nagyon fog változni. Persze a korzikaiak büszkesége ebbe nem nyugszik bele.

A híres Rother Walking Guide szerint, ez a legkönnyebben megközelíthető hegy a korzikai 6 nagy csúcs közül "Out of the 'Big Six' - Monte Cinto, Monte Rotondo, paglia Orba, Monte Padru, Monte d'Oro and Monte Renoso- Monte Renoso is certainly the easiest to reach"

1670m-ről, egy síkunyhótól célszerű indulni. A túra maga olyan 2km lehet, 750m szintemelkedéssel. A könyv 4 óra 15 percet ír.

Mielőtt nekiindultunk, bementem a hüttébe megérdeklődni a benszülöttektől, hogy mi újság van a hegyen az időjárással. Egy középkorú hölgy volt az illetékes. Azt mondta: hááááát...
Kb. 50% az esélye a viharnak. Inkább ma ne menjünk. Vagy ha mégis, akkor dörgés/villámlás esetén rögtön forduljunk vissza.
Miután így megnyugtatott. meghánytunk-vetettük és arra jutottunk, elindulunk, és ha kell visszafordulunk.


A néhol szinte láthatatlan ösvény morénás területen halad, így az út 2/3-ában nehezen járható.

Persze vannak kellemesebb szakaszok is

Aztán megérkeztünk a 2089m-en fekvő Lacs de Bastanihoz. A tó nagyon jól néz ki.















Itt egy kicsit eltöprengtünk. Ugyanis a csúnya felhők kezdtek gyűlni a csúcs környékén.

Aztán nekivágtunk.
A gerincen elég rosszul nézett ki a dolog.

Tőlünk jöbbra, a hegy másik oldalán pedig kifejezetten durva dolgokat láttunk.

Aztán az utolsó néhány száz méteren csodák-csodájára tisztulni kezdett az idő.

Roham tempóban igyekeztem antennát telepíteni, viszont vigyázni kellett, mert gugolás után felállva már jelentkezett a "magaslati zizegés".
Alig találtam valamit, amihez hozzárögzíthető lehetett volna a bot. Fent, a keresztnél elég erős szél fújt, így picit lejjebb próbálkoztam. Viszont a sziklák vagy túl nagyok, vagy túl kicsit voltak. Aztán kicsit átrendeztük a terepet és így gyártottunk megfelelő tereptárgyakat.

30m-en kezdtem, de -minő csoda- elég nagy durrogás hallatszott.
Aztán jött a 18MHz SSB. Itt örömömre szintén szépen jöttek és jól hallottak.
Kellemes meglepetésként a magyar állomások közül HA5TI Pistával, HA5CQZ Zolival, HA7UG Lacival is sikerült beszélni.





Aztán kezdett a keleti oldal nagyon sötét lenni. Mivel arra kellett lemenni, pakoltam.